Időről időre előfordul, hogy egy elégedetlen hozzátartozó a hatósághoz fordul, és feljelentést tesz egy idősotthon ellen. Sokan úgy érzik, ezzel igazságot szolgáltatnak. De érdemes egy pillanatra végiggondolni: mi történik valójában egy ilyen helyzetben?
Ha egy intézményt megbírságolnak, a bírság nem egy arctalan „rendszert” büntet. A pénz ugyanabból a kasszából megy ki, amelyből az ellátás működik. Abból a forrásból, amelyből ágyakat vásárolunk, eszközöket szerzünk be, felújítunk, és amelyből a gondozottak mindennapi ellátását finanszírozzuk.
Más szóval: a bírság nem a problémát oldja meg, hanem egyszerűen elvisz egy darabot abból a pénzből, amelyet az ellátásra fordíthatnánk.
Ez nem azt jelenti, hogy a kritikának nincs helye. Éppen ellenkezőleg.
Az Aranybárka Egyesületnél mindig is nyitottak voltunk az építő szándékú megkeresésekre. Ha valaki kérdez, jelez, problémát lát, szeretne javítást vagy magyarázatot – annak helye van. A párbeszéd segít. A közös megoldás segít.
A feljelentés viszont ritkán vezet valódi változáshoz. Inkább feszültséget teremt, időt és erőforrást visz el, miközben a legfontosabb feladatunk ugyanaz marad: az idős, elesett emberek ellátása.
A szociális ellátás nem ellenségek harca.
Ez közös felelősség.
Aki valóban javítani szeretne a helyzeten, annak mindig nyitva áll az ajtó a párbeszédre. Mert az idős embereknek nem konfliktusokra van szükségük, hanem együttműködésre.